A mai lazacsütésről szóló cikk a Táfelspiccen a szívemből beszélt. Étteremben már nagyon régóta nem eszem lazacot, az egyetlen kivétel talán a szusi formátum, de azt sem akárhol. Ezt leszámítva lazac csak akkor jöhet szóba, ha én veszem, és én sütöm. Érdekes módon lazacpatkót még nem készítettem, én ehelyett filét szoktam sütni, bőrén. Sokan idegenkednek a hal bőrétől, pedig jó ropogósra sütve elég ütős.
A bőrén sült lazacfilé amúgy hihetetlenül egyszerű kaja, csak egy jó tapadásmentes serpenyő kell hozzá, különben a bőr (rosszabb esetben az egész szelet) szétesik. Gordon Ramsay például így készíti (türelmetleneknek 2:15-től):
Az angolul nem tudók kedvéért egy kis segítség: a lazac filét bőrös oldalával felfelé beirdaljuk, és alaposan besózzuk, majd megborsozzuk. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk (jó forróra), és bőrével lefelé beletesszük a lazacot. Miközben sül a bőrös oldala, a nem bőrös felét is sózzuk-borsozzuk. Ezután hagyjuk sülni egy darabig, ne piszkáljuk, majd ha a bőrös fele kész, fordítsuk meg. Ha meg akarjuk állapítani, mikor kell megfordítanunk, nagyon egyszerű dolgunk van: a lazac oldalán látszik, meddig készült el, és honnan nyers. Amikor a választóvonal elért a közepéig (ez 1-2 percig tart), megfordítjuk, majd ugyanennyit sütjük a másik oldalát is, és kész. A bőre ropogós lesz, a húsa szaftos, mindez 5-10 perc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése